Csak úgy, mint a külföldi a Magyar Kielzugvogel Flotta is megfogyatkozott, így a Bajnokságra csak hat majd kiderült, hogy hét hajónak sikerült időt szakítani. A hét gonosz kielzugvogel várta, hogy milyen időjárással kecsegtet miket a tó.
A hajnali 3 órai indulás már bevált,
így nem változtattunk. Nekivágtunk, így még az Osztrák határon
sincs sor simán tovább intettek ( mintha még vasfüggöny lenne,
nevetséges ). 9:30-ra értünk a Trausee-re, hogy felvegyük a
hajót. Bejelentkeztünk és kértünk engedélyt, hogy a hajónkat
elvigyük.
Reggel 10 körül érkeztünk meg a hajnali indulást követően. A rendezést illetően ne legyenek illúzióink, mert eléggé házi. Semmilyen kérdésünkre adott válasz nem felelt meg a valóságnak. A zászló jelzések össze vissza. Tehát a nagy káosz, ahogy ezt már megszokhattuk.
Az előzetes nagy érdeklődésre való
tekintettel sajnos le kellett mondani a pénteki délutánt.
Vissza kell szoknunk, hogy nem teljesen
elvakult csapatok is vannak a mezőnyben, akik részvétele fontos és
szükséges, de nem kényszeríthetjük őket a pénteki munkahelyi
problémákra.
Sipos Péter nyerte a Flottabajnokságot váltott legénységgel és
több fordulós közdelmekben. Az
időjárás nem volt kegyes a Magyar Kielzugvogel Flottabajnokság
résztvevőihez, így az első forduló szél és érdeklődés hiánya miatt
félbemaradt.......
A kora reggeli futam.
A hajónk még vizen volt, így kihasználtuk a kinálkozó alkalmat, hogy az Évednyitó versenyen is elinduljunk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, csodás napsütés és kellemes szél fogadott minket. A szél írányára lehetett csak panasz, de hát ha valaki nyerni akar, akkor mindennel meg kell küzdenie. Nyugati szél fújt, tehát egészen a Velencei bójáig hátrányban voltunk, mert a Kielzugvogeleknek nincs bőszeles vitorlázatuk, hátszélben egyszerűen pillangóznak ( ez is bonyolult egy bizonyos szint feleltt ). Neki vágtunk időben ez szokott egy kis előnyt jelenteni, mert a többi nagyhajós nincs hozzászokva .....
Viharos széllel kezdődőtt a verseny, melyre egy külföldi versenyzőtársunk hívta fel a figyelmünket, de nem hittünk nekik. Nem sokat ültünk a verseny előtt hajóban és ebben az időjárásban nem éreztem azt az átütő erőt, amit kellett volna. Bíztató volt azonban, hogy a korábban fényévekre elhúzó vetélytársak néha csak karnyújtásnyira voltak tőlünk. Nehéz volt, ahogy a rendezés. Nehezen viseli az ember, ha sokat kell állni a viharos szélben, telik az idő, szakadnak a vitorlák......
Díjkiosztó után
⇦ back | ⇧ Overview ⇧ | next ⇨