A Season Opening Regatta Európa Kupa.   

Season Opening Regatta, KZV Európa Kupa 2018 máj. 4-5-6.

Az előzetes nagy érdeklődésre való tekintettel sajnos le kellett mondani a pénteki délutánt.

Vissza kell szoknunk, hogy nem teljesen elvakult csapatok is vannak a mezőnyben, akik részvétele fontos és szükséges, de nem kényszeríthetjük őket a pénteki munkahelyi problémákra. Tehát maradt a szombati túra futammal való kezdés és innen erősítünk rá. A túra futam előtt, úgy volt, hogy a nagyhajókkal megyünk, de végül Sipos úr nagyszerű megérzésére és kérésére az „Olimpiai” osztályokkal mentünk. Nagy élmény volt a finnesekkel menni, bár a bója vételeknél már elszoktam a hasonszőrű sűrűségtől. A rajt után hátszeleztünk a Dinnyésnél lévő bójáig. A KZV között tartottuk a 20...50 méter előnyünket, mely szerencsére nem akart csökkenni. A finnesek viszont meg tudtak lógni. A bóját kb. 8.-nak vettük finnben és csatáztunk velük, persze csak finoman, mert hát nem vérre megy a meccs csak néha. A kreuzos menetben egyértelműen gyorsabbak voltunk a finneknél, így már őket sem zavarta, hogy ellépünk. A Nagytisztáson lévő bóját már másodikként vettük és továbbra is Pákozd felé tartottunk, abban bízva, hogy már itt lehagyhatjuk a két vezető finnest. A szél a másik oldalon tovább kitartott, majd egy markáns fordulattal és erővel megérkezett, de addigra a két vezető finn már meglépett. Az üldözést tovább folytattuk és közelről figyelhettük csatájukat. Gyorsan átbújtak a szűk motornak való csövön, mi is nagy bizalommal mentünk egészen a széléig. Hamar átjutottunk mi is. Nem figyeltünk túlságosan hátrafelé, de a cső után már nem is láttunk volna semmi. A Nagypálya előtt az egyik finnt már utolértük. A másik sokkal élesebben, de lassan haladt, így mi a saját szögünknek megfelelően haladtunk és egy hatalmas ívben kikerültük. A Nagypálya túl oldalára már torony magasan vezettük a mezőnyt. A Velencei Nagytemplomot céloztuk és úgy tűnt forduló nélkül elérhetjük. Sajnos egyre lejjebb sodródtunk, de nem számított egészen addig, amíg a szél meg nem állt és várakozásra nem kényszerített. Mivel az indulás előtt tudtuk meg, hogy a másik csapattal versenyzünk, ezért nem tudtuk a pálya pontos rajzolatát és a bóják helyzetét. Már viccelődtünk, hogy valakit magunk elé kell engedni, hogy mutassa az utat. A természet megoldotta a problémánkat, mert újra befrissült északról, így a korábban fel igazító finnesek lehagytak minket. Most már láttuk az irányt és finnes felvezetéssel meg is találtuk a bóját, de sajnos megint megállt a szél és a part felé csorogtunk. Az üldöző boly pont akkor ér a bójához, mikor újra erősödött a szél és a Teknős sziget mellett egyel feljebb tudtak átvágni. Mi az üldöző finnesek pumpálása mellett próbáltuk tartani a lépést. Nem is maradtunk le, de üldözőink a Sipos úr vezetésével megérkeztek közvetlen mögénk. Fellángolt bennünk újra a harci kedv és a kőmólót belülről és kívülről is lehet kerülni én a rövidebb belső útra szavaztam, de Zoli figyelmeztetett, hogy nem most kéne összetörni a hajót, így külső íven mentünk. Természetesen Sipos úr a belső íven próbált újabb métereket lecsípni az elolvadt előnyünkből. Újabb választási lehetőség jött a Petrocelli ( Gárdonyi Hajó kikötő móló ) felé vagy az egyel feljebbi kijáraton a Nagypályára. Az alsóra szavaztunk, de okozott egy-két kellemetlen percet, míg át nem jutottunk. Végül átverekedtük magunkat és egy pumpáló finnes csapat elején ( takargatva ) mentünk a befutó felé. A két vezető hajó messze megelőzött, figyeltük a csatájukat és vigyáztunk, hogy az üldöző boly elején maradjunk. Érdemi változás nem történt az üldöző Sipos úr távolsága változatlan maradt kb. 50 méter. Így érkeztünk meg az YKA mólóhoz, ahol már leejthettünk a befutóra, így pillangóztunk egy kicsit, itt megnőtt egy picit az előnyünk, mert eltávolodtunk a finnektől. Végül finnben 5.-nek osztályunkban elsőnek futottunk be. Jó és tanulságos verseny volt.

Az érdeklődés újra a tetőfokára hágott, így a másnapi versenyen csak ketten vettünk részt az előző napi 6-tal szemben. Északi szélben kezdődött a másnapi tekergés. Reggel még pótoltuk a nevezést és ki alkudtunk egy hátszeles kör a raumos helyett. Így a pályánk kreuz-raum-raum-kreuz-hátszél-kreuz-hátszél lett. A rajt 3 perccel a finnek mögött a Kalózokkal volt. Az első kreuzban mi Velence felé igazítottunk, Sipos úr húzta a Pákozdi irányt. Többször úgy nézett ki, hogy megesszük, de a bója előtt simán elment előttünk. Mi tovább húztuk szinte a bója mögé, majd egy erősödéssel vágtattunk a bójára. Sipos úr a bója melletti lavórban ült és igen komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy kiszabaduljon. Mire kiszabadult és megkapta a szelet mi már raumban vágtattunk. Az előnyünk nem csökkent az első raum alatt, mivel ezek a hajó nem raummolásra vannak kitalálva, ezért egy kis újdonság volt nekünk is. A finnekkel haladtunk. A második raumban kezdtünk elnyúlni. Jó volt a finnesek üldözői között menni, kicsit olyan volt, mintha csak filmezni mentünk volna. A bója után Velence felé igazítottunk, majd a lepörgésbe belefordulva vágattunk felfelé. Az új Fritz vitorla nagyszerűen állt, valószínűleg rettenetesen gyors is volt, mert Sipos úr leszakadni látszott mi meg egyre közelítettük a vezető finneseket. Az utolsó körben, hogy mi hátszeles kört mentünk a finnesek meg raumosat, számunkra semmilyen előnyt nem hozott. A finnesek között 3.-nak futottunk be. A többi futam is hasonlóképpen zajlott, így nem terhelek senkit ennek 3-szori leírásával. A következő héten a Traunseewoche keretei között próbálhatjuk ki magunkat és a hajó sebességét.

Magyar Kielzugvogel Flotta Egyesület 2660 Balassagyarmat, Hétvezér u. 20. kzv@t-online.hu www.kzvbelo.hu